Tuskán István levele Sebestyén Andreának

Tuskán István Sebestyén Andreának írta még 1995-ben ezt a levelet, miután Andrea részt vett egy közös vadászaton saját kopóival. Tuskán István régi kopós. Nem tenyésztett, de sokat vadászott kopóval. Sajnos már nem él. Andrea úgy emlekszik övé volt pl. Erdő Ura is.

"… A kopó külleme: A kopó egy könnyű alkatú, rendkívül mozgékony alacsonyan tűzött és hosszú nyakú kutya. Mint minden rusztikus kutya fajtának, így neki is erősen leszegett fejtartása van, akár a farkasnak és a többi primitív kutyafajtának.

A mellékelt ábrával azt akarom érzékeltetni, hogy a farkasnál és a kopónál az alfa szög sokkal hegyesebb, mint a kutyafajtáknál.

Szeme: Kicsi, mélyenülő és rendszerint borostyánkő színű, mint a farkasnál, de láttam már barna szeműeket is. Felső szemhéja vastag, az embernek az az érzése, mintha erőlködnie kéne, hogy nyitva tartsa. JA említem meg az általam mostanában látott nagy – sokszor nyitott – kiálló (rottweiler, angol vizsla) szemeket, amelyeket óriási hibának tartok. A kopó tekintete hideg, sokszor az az érzése az embernek, hogy keresztül néz rajta.

Stopja: kifejezett, ugyanígy a tarkó is, no nem a szetterekre emlékeztető koponya alkattal. Ez a stop és tarkó jól megkülönbözteti őket a dobermanntól.

Nyaka: nagyon hosszú és nyugalmi helyzetében hátvonalban vagy az alatt hordja. Erős nyaklebernyeg képződés nem számít.

Derék – lágyéktáj: Igen nagy tömegű izomzattal így mondhatni, hogy a kutyának a legszélesebb pontja (nem a mell) Felülnézetben valahogy így néz ki, mert a hajtóerő itt van!

Lábak: a normális követelményeken felül rendszerint nem magas boltozatú macska, hanem az u.n. nyúltalp! Minden nagy mozgás teljesítőképességű kutyának – pl. agár- is ilyen a talpa. Valamint a farkasnak is. Nem tévesztendő össze a hídtalppal!

Nagyság: Mifelénk Erdély peremén és az Erdélyi-medencében az önöknél látott kutyák voltak. A hegyekben, pl. Máramaros, ahol az évi csapadék eléri az 1500 mm-t is ott a magas hóállás miatt magasabb kutyák voltak használatosak.

Szín: a mai ismert fekete, vörös vagy sárga jegyekkel, de láttam már annak idején tiszta feketéket is. A fehér foltot nem szerették, én sem. Bár nincsen jelentősége csak akkor ha a fehér szín leterjed a lábra, különösen a talpárnákra, mert a fehér, vagy fehér-tarka talppárnák gyengék és könnyen sérülnek, lejön róluk a bőr, és mit ér a sánta kopó? Annyit, mint a néma énekes. Ez a bajuk az angolvizsláknak is. Sokszor vércsapázni lehet utánuk.

Eredetük-et nem merem taglalni, mert annyi "szakértő" (?) nyilatkozott már róluk, csak a szerény véleményemet mondom el. Tudományos igény nélkül.

A kopó – vagy közép-európai kopó egy internacionális fajta. Lásd az osztrák kopó (Brandl Bracke), a szlovák kopó, a lengyel kopó, sőt a bulgár kopó is. Ezek mind egy tőröl szármáznak, és eredetileg mind apróvadas kopók voltak – mármint nyúl, róka, oz. Szerintem az erdélyi kopó attól erdélyi, hogy a nagyvad hajtására alkalmassá tétel kedvéért bele tenyésztették az eszternakutyák vérét. Így nem félt a medvétől, hiúztól, vaddisznótól, és megtartotta nyomtartóságát is.

És itt álljunk meg: Ekkor jöttek a magyarországi sporttenyésztők és teljesen tönkre tették. Bele vitték a vizslák, rottweilerek, dobermannok vérét és lett belőlük az, ami most van. Ha én még egyszer kopóznék elmennék Bulgáriába – mert a tenyészállatokat ők is Erdélyből vitték – és ott vennék kopót. Ott hivatalosan használják őket és a múlt rezsimben államilag tenyésztették is. A Bulgai követségen lehetne érdeklődni olyan vadásztársaságok iránt, ahol használják és tenyésztik őket – megérné. Bírálni meg csak azt engedném, aki valaha is kopózott. Van még az országban.

A következőkben megpróbálnám elmondani, hogy a kopó miért olyan amilyen , nem akarok abba a hibába esni, mint egy bizonyos Úr, aki a kutyaújságban azt akarta elmagyarázni, hogy a németjuhásznak miért kell alacsonyabbank lenni a farának, minta marjának. Az illető ott hosszas tudományos fejtegetésben magyarázta és dinamikai ábrákkal illusztrálta ennek rendkvül előnyös voltát. Csak az eredmény nem látszik őt igazolni. A németjuhász ma már egy nyomorék eb. Úgylátszik a kutyák nem olvasták ezt a cikket.

Ott nem, de én itt fenntartom magamnak a tévedés jogát.

Nyak: azért hosszú, mert többségében talajszimatú kutya és erőlködés nélkül kell alacsonyan hordani az orrát . Többnyire sűrű bozótosban, magas növényzetben dolgozik és futás közben így könnyen veszi a hátára az alacsonyan tartott orr mellett a gallyakat. A nyak, mint kormányszerv is működik, mint a lónál.

Szem: A sérülések elkerülése végett ennyire védett.

Mozgásának érdekessége, hogy fele annyi zajt sem csap a sűrűben való mozgása közben, mint egyéb kutyák. Ez köszönhető az előbb említett nyaknak, mert nem nekimegy, hanem a hátán csúsztatja végig a gallyakat, másrészt nagy hajlékonyságának kitűnő reflexének, így ki tud térni még vágtában is a gallyak elöl. Nem utolsó sorban annak, hogy sokkal könnyebb mozgású, mint a merev lábú vizslák.

A kopó munkája: Két fajta kopózást ismerünk itt Európában. A nyugati és a keleti kopózást. A nyugati kopózásnak az a célja, hogy a rendkívül nagy számú kopófalka elfogja a vadat. Ma már inkább terplovaglás a cél – és azt lovon követő vadászok jól szórakozzanak. A keleti kopózás rendszerint egy kutyával történik. Célja a nappal nem mozgó vad felkeltése – mozgásba hozása – és a váltókon elálló vadászok lövéshez juttatása. A legtöbb vadnak van egy mozgási területe (revíz) aminek ha a határát eléri visszafordul. Azon túl ő már nem ismeri a terepet. Ilyen a nyúl, róka, őz. A többi vadnak is van, de az olyan nagy, hogy klasszikus értelemben nem kopózhatók.

A fent említett vadak is csak akkor fordulnak vissza a területek hatráráról, ha a kutya nem közvetlenül mögötte fut. Ha igen, akkor halálfélelmükben elrohannak a világba. Ebből következik, hogy a kopónak lassúnak kell lenni. A kopónak – és ez a legfontosabb – nyomtartónak kell lennie. Nem térhet át másik még azonos fajú vadanak sem a nyomára. Ez a legnehezebb feladat és ezért lőtték le régen a nyomvesztő kopót.

A vad állítása: nem kifejezetten kopó munka, rendszerint nem is tisztavérű kopókra bízták. Amikor megszólalt a vezérkutya – a kopó – mert az csak a kívánt fajú vadat hajtotta, akkor engedték el a fogdmegeket.

A kopó fő szerepe a megtéveszthetetlen nyomtartás és a hatalmas terület gyors lekeresése, amire egyetlen más fajta sem alkalmas. Például azt a területet 1-2 óra alatt a jó kopók lekeresték volna, amin nálunk mi egész nap eredménytelenül jártunk. Amennyiben megtalálták volna a disznót el kellett volna engedni 4-5 állító kutyát.

Disznóskutya versenyek: Véleményem szerint semmire sem valók – legalább is kopó szempontjából. Mert első és legfontosabb a vad megtaklálása. Ebben a kopó utólérhetetlen. Mert míg hajtás közben talajszimattal dolgozik, addig keresés közben légszimattal, rendkívül gyors vágtában. A magasan terjedő szagok észleléséért olykor két lábra emelkedik. Ha már megvan a vad, akkor lassú galoppban talajszimattal követi, mondanom sem kell, hogy orrukat minden más kutyáénál többre tartom.

A kopó önálló kutya – az is kell, hogy legyen – sokszor kilométerekre kell dolgozzon gazdájától és meg kell oldja a helyzetet.

A kopó önérzetes és nem dresszírozható kutya: Ki látott már mondjuk komondort akár örző-védő munkában is? Nagy sebesüléseket látszólag fel sem vesz – láttam már kopót kilógó belekkel, amit egy disznó hasított ki, támadni a vaddisznót, de a legkisebb fenyítést is annyira a szívére veszi, hogy napokig használhatatlan. Talán egy kicsit a tacskóhoz hasonlítanám – de annál önérzetesebb. Tanítani – rávezetéssel, türelemmel mindent el lehet nála érni, amit csak kutya képes megtenni, de szegesnyakörv, bot, korbács, általában testi fenyítés tönkreteszi.

A kopó nem szeret pórázon csapázni. Ahogy a póráz megfeszül türelmetlenné teszi, majd néhány ismétlődés után teljesen kedvét veszti.

A kopó nem vizsla – nem véreb – de nem is terrier!

Az a helyzet, hogy a kopót nem lehet – nem tanácsos természetétől eltérően használni, mert így elvesznek az évezredeken át kialakult csodálatos képességei. Ez olyan mintha valaki Munkácsy Mihályt szobafestőként alkalmazta volna.

Sajnos ki kell mondanom nem alkalmas arra – mint ön is mint kívánalmat felsorolta – hogy a vadásszal vagy hajtóval menve a vadat, vaddisznót a vadászsorig elhajtsa és onnan visszaforduljon. Ez olyan vadász vágyálom vagy inkább rémálom, ami nincs! Ezt mindig elmondják, én mindig meghallgatom, és hol hangosan, hol magamban nevetek.

1. Mert vagy az a kutya – legyen bármilyen fajtájú – amelyik a léniára érve feladja, az nem csak ott, de a sűrűben, ahol a disznó jól védekezik, az ott adja fel a harcot először is. Amelyik ott állja a sarat, az nem adja fel csak azért mert elérte a puskások vonalát. Ezt egyébként meg sem lehet vele értetni.

2. A kopó nem haladhat együtt a hajtással… A kopó szerepe a vad megtalálása, ha nem ott, akkor másutt.

Ez így nem kopózás, a kopó nem is alkalmas rá. Tudnám ajánlani a pumit. Elég agresszív, követi a hajtást, jól támadja a disznót, no persze azokat, amelyek tőle 50 méterre jobbra vagy balra kiugranak, utana, mint terelő kutya, ha eléggé megkergette visszajön.

A kopó arra való, hogyha a környéken van disznó (disznózás esetén) azt megkeresse és csaholja, kihajtsa. Majd évek múlva intelligenciája folytán rájön, ha túl messzire elhajtotta és hallja kürt hangját, akkor már úgysem lövik meg azt a disznót, nem tudja rajta kitombolni magát, és akkor visszajön.

Egy kopó bevezetéséhez – véleményem szerint – legalább 50-70 vadászat kell élesben .

Tudom a fentiekkel elvettem az ambícióját abban az irányban, hogy a kopóból általánosan használt vadászkutyát csináljon, sőt kétségbe vontam mindent, amit eddig csinált. Ez nem így van, mert nem arról kell, hogy szó essen hogy egy csomó kutyához nem értő vadásznak nem tudunk-e vagy tudunk még számukra is használható kutyát adni – mert nem tudunk, mert még a sokkal könnyebben kezelhető vizslával sem tud bánni döntő többségük – hanem arról, hogy meg tudjuk-e tartani a kopó rendkívüli értékeit. Erre azt mondom, hogy igen!

Vadászati szempontból itt van a róka, az a kopózás királya, majd később erről is írok, ha sor kerül rá. Tehát vadászni még a mai körülmények között is lehet, sőt kell velük.

Ezt a vadászatról. Ha a fentiekkel egyetért majd részletezzük a kérdést.

Hogyan tanítsuk – hogy versenyeztessük a kopókat vadászterület nélkül? Erre azt a módszert tudom ajánlani, amit magam találtam ki kínomban, hogy néhány vadászat után használható kopóm legyen – és ne 50-70 után.

Vonszalék: Először is elhúzunk, majd elhúzatunk egy vonszalékot – jó, ha kutya tud elhúzni, ha nem az sem baj. Nem akarom a fokozatokat hosszan leírni – nincs értelme. Róka… kell egy majd a későbbiekben még egy róka. A róka ketrecébe beteszünk egy egy karvastagságú kb 50 cm rudat, aminek a végére zsinór van kötve. Ezt a darab fát elhúzzuk valameddig és a végére odatesszük ketrecben az élő rókát. A kutya rááll a vonszalékra és a végén fog találni egy jól megugatható rókát. Jó, ha le is tudja fojtani, de nem elengedhetetlen. Egy vonszalék hossz legalább (több gyakorlás után) 5 km legyen. Eleinte még megszakítás nélküli vonszolás, aztán lehet komplikálni megszakításokkal, visszafordulásokkal, patakon átvezetéssel, stb. Ha ez már megy, akkor jön a másik róka és a két vonszalék keresztezi egymást. Egyszer – kétszer – többször. Amelyik tartja az egyéni szagot, az az indításkor fektetett mondjuk egyes számú róka ketrecénél fog kikötni. A ketrecek legalább 300-400 m távolságra legyenek egymástól. Ezt addig lehet fejleszteni, míg versenyeztetésre is fel lehet használni. A bírók a ketrecek közelében magaslesen helyezkedhetnek el. A kutyák addig ugatják a rókát, míg gazdájuk oda nem ér. Így egy elhagyatott terepen vadásztársasági engedély nélkül versenyszerűen csodálatos kopókat lehet nevelni és még szórakozásnak sem utolsó. Követelmény az, hogy legalább 5 km legyen a táv és gyorsan vigyék elűre pl. motorral a vonszalékot – és persze, hogy a kutyák ne lássák.

Sporttársi üdvözlettel!

Kaposvár, 1995. 1. 10.